"Tisztességtelen eszközzel nem lehet tisztességes célt elérni!"
"-Mester! Nem látom az utam!
-Akkor nyisd ki a szemed.
-Mester! Kettőt is látok. Melyik a jó út?
-Az, amelyiken elindulsz.
-De Mester! És ha tévedek?
-Akkor igazságra lelsz.
-Mester... Mi az igazság?
-Te vagy az igazság. Te vagy az út.
-Mester... Hogyan ismerem fel?
-A bölcs szíve mindent felismer.
-Mester! Én ezt nem értem!
-Akkor maradj csendben..."
A felszínes külső felszínes kapcsolatokat vonz. Értéktelen értékrendeket. A mélyről fakadó szépség elmélyült kapcsolatokra érdemes társakat. A tökéletes külső hajszolása elfelejtetteti, ki vagy valójában. A harmonikus belső tudja, hogy már mindene megvan.
"Az elfogadás... A lényednek az a kínos,törékeny pontja,ahol csak egy leheletnyi igazság választja el az ego szülte kínjait az egyetemes rendben lakozó szív szabadságától. Ez az a pont,ahol a démonok összecsapnak az illózionális tükörrel,s amint meglátják benne önmaguk valódiatlanságát, megszűnnek létezni. Rendeltetésszerűen jogod van szabadnak lenni. És ehhez egyetlen tükör is elég,ha van elég bátorságod meglátni, mi van benne... Vagy mi nincs..."
"A tiszta erő az egyszerűségben virágzik."
"A veszteség nem ott van,ahol a fájdalom. A veszteség ott van,ahol a megkönnyebbülés,amely az elfogadásból való."
"Ahelyett, hogy azon dünnyögnénk, mi nem jó, mi miért van így és nem úgy, gondoljuk el a képzeletünkkel, hogy minden tökéletes,teljes és valóságos. Használjuk az érzékszerveinket, a képzeletünket. Kezdünk el most azonnal arra koncentrálni, amit megélni vágyunk. Mert minden pillanat lehetőség önmagunk kiterjesztésére, és minden kihasználatlan pillanat önmagunk mellőzése, elpocsékolása. Ezeket a pillanatokat soha nem kapjunk már vissza. Felemészti őket az önmagunktól való félelem üressége!"
Biztos vagy abba,hogy valóban jól látod a helyzetet? Hogy jól ítéled meg őt? Nyilván a saját valóságod szerint. Mit jelent ez? Vagy magadat látod benne, vagy egy működő mintával ruházod fel.
P: "Na és ott jobb már a légkör?"
A: "Igen.Igazából a buksiba dől el ez is. Hogy mit milyennek, minek akarok látni."
P: "Hmm ez igaz"
A: "Ma erre jöttem rá. A saját mintánkat húzzuk rá a dolgokra,azon keresztül látunk mindent. Az a saját valóságunk. És ettől nem látjuk a másik valóságát. Csupa illúzió minden."
P: "Emoticon gasp"
A: "Sokszor emiatt látjuk, ítéljük másnak -jónak,rossznak- a többi embert."
P: "Mert magunkat látjuk bennük?"
A: "Egy belénk rögzült minta vagy mi saját magunk vagyunk a szűrő, a szemüveg, a retina,ahogy tetszik.Lehet nem jó az,akit annak látunk, és jó, akiben ellenséget. Ez mind a mi saját valóságunk. De van egy másik valóság, ahogyan a másik fél a saját szűrőin keresztül lát. És van egy 3. valóság... Ő Isten, aki mindezt átlátja Emoticon smile"
"Az idő bölccsé tesz. S a bölcsesség átformálja az idő fogalmát. Önmagad ritmusává teszi eggyé azt. Ne légy türelmetlen! Minden a maga idejében érkezik meg hozzád. Akkor,amikor a saját tempód megérlelte a megfelelő alkalmat és lehetőséget. Helyet teremtett a szimbiózisra. Mi itt a bölcsesség? Tiszteletben tartani a saját ritmusodat. Felismerni annak az ütemét, tesz türelmessé és megértővé: ez... ez a te bölcsességed. Ez a te igazi erőd..."
Emoticon smile!
