A szeretet és a csalódás

A szeretet és a csalódás

Szeretném megosztani veletek néhány felismerésemet. Ez a felismerés a szeretetről, és a csalódásról szól. Számomra tanulságos volt. Elgondolkodtatott, miután mint sokunkat, engem is ért néhány csalódás.

A szeretet egy olyan érzés, melyet nehéz szavakba önteni, mert az érzés maga leírhatatlan. Csodálatos dolog! Az egész életünk arra tanít, hogy merjük kifejezni mindazt, amit a szívünkben érzünk, mert így találjuk meg az Istenhez vezető, haza vezető utat. Isten maga a szeretet. És mivel mindannyian egyek vagyunk, hiszen az isteni szikra mindenkiben ott van, ezért mi is szeretetből állunk. Csak a mai kor emberei ezt sokszor elfelejtik. Sokunk nem mutatja ki a szeretetet, mert félünk a csalódásoktól, a fájdalomtól, és sebezhetőnek érezzük magunkat. A szeretet a kulcsa mindennek. Ha ez szerint élsz, és érzel, jönni fognak a megoldások, és a felismerések. Ahogyan nálam is jönnek. Rá is térnék arra, miért csalódunk, mi emberek. Mi történik akkor, ha úgy érzed, tőrt döftek a szívedbe? A másikat hibáztatod, és megsértődsz, beduzzogsz. Jönnek a negatív megélések, amik beférkőznek a tudatalattidba, és hatással lesznek a további életedre, kapcsolataidra. A legrosszabb esetben az eddiginél magasabb falat emelsz a további sérülések kiküszöbölésére, és a bizalmad is alább hagy az emberek iránt. Pedig nem ő volt az, aki csalódást okozott neked. Hanem Te magad! Ez így elsőre sületlenségnek hangzik, de kifejtem. A mai világban a szeretet van jelen a legkevésbé. Ezért tart ott az emberiség, és Földünk sorsa, ahol tart. Az igazi szeretetre gondolok, mely feltétel nélküli, tiszta, és nem szorul magyarázatra, nem kellenek hozzá szavak. Az a baj, hogy tele vagyunk elvárásokkal, még ha ez nem is tudatosan működik bennünk. Ha szeretünk valakit, természetes módon elvárjuk, hogy ő is úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi hozzá. Mert ugyebár ez a természetes. Na itt a baki. A szeretet nem vár el, nem szab feltételeket, csak szeret. Ez MINDEN, amit megtehet! Mindenhol jelen van, mindenkiben. Az már egyénfüggő, ki az, aki megéli, s ki nem. Aki nem, az félelemben él, és a félelem különböző aspektusai nyilvánulnak meg általa. Ez lehet harag, írígység, gyűlölet, megvetés, ítélkezés, hárítás, menekülés és még sorolhatnám. Ez mind-mind a szeretet alulműködése. Mert két dolog irányít bennünket: a szeretet, és a félelem. Aki félelemben él, az magányos. Neale Donald-Beszélgetések Istennel című, csodálatos könyvében olvashatjuk a következő mondatot: "Minden támadás segélykiáltás". Elgondolkodtató, nem? Ha ez szerint szemléled önmagad, és embertársaid cselekedeteit, és nem a felszín alapján ítélkezel - mert ugye az ítélkezés sem a szereteten alapszik-, megértheted a másikat. Nem tudhatod, mi zajlik le benne, és könnyen lehet, tudsz rajta segíteni, ha másként, szeretetteljesen közeledsz felé: létre jön "A kapcsolat" közöttetek, és minden érthetővé válik majd. A félelem az, ami megmérgezi a kapcsolatokat, és azt, hogy kiteljesedett, teljes értékű életet tudjunk élni. A félelem megköt, a szeretet felszabadít. A félelem méreg, a szeretet gyógyír. Azt sem ártana tisztázni, miként viszonyulsz önmagadhoz. Te szereted önmagad? Mi van benned, mi a mozgató rugód? A válaszaid árulkodnak az emberi kapcsolataidról, a világképedről. Mert minden belülről indul. Amit megtapasztalsz magadban, azt fogod magad körül is érzékelni. Ahhoz, hogy szeretetet tudj adni, és kapni, előbb magadat kell szeretned. Hidd el, tényleg egy szó a kulcs az összes felmerülő problémádra: A SZERETET!

Esthajnal