A teremtés könyve -folyamatban-

Sokszor

gondolkodtam már, mi értelme az életnek. Az élet maga miért szükséges.  Miért létezek. Mi keresni valóm van itt és

most. Talán Isten tudna erre válaszolni, és ő tudná érthetővé tenni számomra

ezt az egészet. Működik egy alapelv, mely elkísér minden létezőt: ha megismered

a halált, a múlandóságot, akkor fogod igazán tudni, mi az élet, mely örök.

Élünk, hogy meghaljunk. Meghalunk, hogy élhessünk. Az élet egy lehetőség.

Lehetőség önmagad kiterjesztésére. Az élet maga a létezés. A létezés minden síkján

tapasztalatokat szerzünk. A megtapasztalások viszonyítási alapok lesznek, a

viszonyításunkkal pedig új életeket teremtünk, és megint meghalunk.  A halál kiváltság. Miért? Mert a halálban

tapasztalhatod meg igazán azt, ami örök. A halál mindig esély egy új élet

születésére. A viszonyítás magasabb szintjének megtapasztalására. A miként

viszításból kapunk egy minőséget. A minőség lesz az, mely meghatároz. A

minőség szintet képez. A szint meghatározza a lét minőségét. A minőség az,

amely állandó mozgásban van, megmozgatva minden más létezőt. Meghatározva a

megtapasztalást, formálva a viszonyítást, tágítva a lehetőségeket, az

életet,mely egyre nagyobb formát ölt. Még több lehetőséget teremtve

folyamatosan kiterjesztve önmagát. Pulzálva a már megtapasztaltakkal,

viszonyítva bölcsességhez, emlékezve a múlandóság ismétlésével, míg azt

művészien nem végzi. Életet fakasztva. Ez a teremtés szépsége. Áldozatot hozni

egy magasabb minőségért. A minőség mindig fokozható. Folyton ott a lehetőség

rá. Az élet maga a művészet. A csodálatos az, hogy a kellékeket szabadon

választhatod hozzá. Te magad vagy a lehetőség. Terjeszd ki önmagad. Most már

tudod, mit tegyél? Alkoss a magad által meghatározott eszközökkel. És hozz

létre új lehetőségeket,hogy ismétlődjön a folyamat, és magasabb minőségben.

Minden létező alkotó és alkotás egyben.  Önmagam kiterjesztése ebből áll. Lehetőséget

adok -azaz életet-, hogy azt Te, kedves alkotóm tovább adhasd. Én rajtatok

–azaz az alkotásaim által- tapasztalok. 

Önmagamhoz viszonyítva vagytok, az alkotások, melyek ugyanígy

viszonyítanak a saját alkotásuk által. De mivel jár az alkotás, létrehozás,

teremtés maga?  Milyen vagyok én? Milyen

eszközöket választok az alkotáshoz, a teremtéshez?

Szükséges

mindenek előtt a tisztelet! Tisztelni mindennek forrását, az ÉLETET magát. A

lehetőséget. Ha már tudod a saját életedet tisztelni, és szeretni, mindenkit,

és minden más létformát is tudni fogsz. Az élet maga a mindenség. A mindenség

maga a szeretet.  A szeretet maga a

határtalan lehetőség. És a határtalan lehetőség maga az ÉLET. Ez a körforgás az

alapja minden teremtésnek, alkotásnak.  A

teremtés pedig nem más, mint mágia, varázslat, művészet!  Mint említettem, a minőség meghatározó.  Mindannyian teremtünk, alkotunk. Folyton

folyvást. Még ha ennek nem is vagyunk tudatában.  Teremtünk a gondolatainkkal, a

szándékainkkal, az érzelmeinkkel, a cselekedeteinkkel. Ebbe rejlik az erőnk.

Ennek az erőnek a legtöbb alkotás/alkotó nincs tudatában, ebből kifolyólag a

többségnek fogalma sincs arról, mit csinál! Káoszt, ahogyan ez látszik is! És

még csodálkozunk, ha fáj a fejünk, hogy már megint mibe keveredtünk, már megint

miért történik ez velünk, és miért csak a „rossz” dolgok vannak jelen a

mindennapjainkban. Ismerős, ugye? Az alkotó energia irányít minket, nem pedig

mi őt! A varázslatokhoz nekünk dolgunk irányítani az erőt a meghatározott

célhoz. A kulcs a teremtőerőnk használatában rejlik.  A világ fraktális elven működik. Beszélünk a

világ teremtéséről, Univerzumról, meg minden féléről, ami természetes, hogy van.     Csak hogy minden létező, azaz minden

alkotó/alkotás részese  a világ

teremtésének, ahogy kicsiben, úgy nagyban is. Mi mindannyian saját kis

univerzumok vagyunk. A világod alakulásáért 

csak is Te vagy a felelős, kedves alkotó. Mindig mindennek a lehetősége

létezik. Amint elkezded tudatosan használni a teremtő/alkotó erődet, mind

gondolatban, mind szándékban, mind érzelmeid által és cselekedetben, teljesen

meg fog változni az életed, amiért felelős vagy! A káosz eltűnik, és csend fog

eluralkodni rajtad. Képzeld el, hogy az erőd a ló, s te vagy a lovas. Mi

történik, ha nem tudod, hogyan irányítsd a lót? Ha nincs meg a kapcsolat? Ha ő

visz téged, és nem te irányítod őt? Főleg, ha a ló még be sincs törve, s

folyton ledob a hátáról? És ki tudja,hová visz? Ugye? Na ez a káosz!   Mielőtt elkezdenéd használni, nem árt többet

megtudnod a világ működéséről nagyban, így kicsiben egyaránt.   Hogy megértsd, mit miért kapsz. Ha megérted a

mindenség teremtési, működési elvét nagyban, meg fogod érteni a sajátodét is kicsiben.  Ahogyan az Univerzum hatással van ránk, úgy

mi is hatást gyakorlunk az Univerzumra, az Univerzum pedig a világra.  Amint lent, úgy fent. Amint fent, úgy lent.

Amint vetsz,

úgy aratsz. Ezt a mondást biztosan mindenki ismeri és használja.  Amit és ahogyan adsz, azt és aképp kapod

vissza.  Ok és okozat. Örök körforgás.

Vezesd le a mindennapjaidban. Tedd fel a kérdést magadban: miért van ez így, és

az úgy? Hogyan viszonyulok a témához? 

Mit teszek /gondolok, érzek, szándékozok, cselekszek/ a témával

kapcsolatosan? És mi lenne, ha az ellenkezőjeképp tenném? Mindennek ott van a

másik véglete, mint lehetőség. A polaritás meghatározza univerzumunkat.

Kicsiben és nagyban egyaránt. A minőség a nem mindegy! Meghatározó a

továbbiakra nézve, melyik végletet tapasztalod meg. A szeretetet vagy a

félelmet? Mindkettővel lehet teremteni… a te felelősséged!          A kérdésekre adott válaszok nagyon

hatásos ébresztőként hatnak. Légy őszinte magadhoz. A miértekre azonnal

válaszok érkeznek. Nem kívülről, mások által. Saját magadból. Mert minden

belülről indul, fakad. Minden ezen a világon, és ezt most szó szerint értsd! A

megoldások, a lehetőségek bennünk vannak. Mi magunk vagyunk az élet maga.

Minden nehézségnek megvan a maga emlékeztetője. Ilyenkor ne másra mutogass.

Sokszor - tudattalanul- magunknak idézzük elő a problémát, saját magunkat

emlékeztetve, szembesítve az alkotó/teremtő erőnk helytelen felhasználására. A

fejlődésünk is e célt szolgálja: tudni használni az erőnket! A fejlődésünk

vissza vezet bennünket ahhoz, amire tudatosan nem emlékszünk: a teremtőerőnk

használatának tökéletességéhez.  Növelve

a minőséget. Egy olyan fejlődési folyamat ez, mely sikerességétől függően mindig

egyre nagyobb magasságokba vezet. Ezt képzeljük el úgy, mint egy spirált. Ez a

spirál a mindenséget, a véget nem érőt, az örök létet szimbolizálja nagyban,

aminek mi is nélkülözhetetlen részei, alapelemei vagyunk. Kicsiben a saját

fejlettségünkről mesél.

Térjünk vissza az alkotásra, annak menetére lépésről lépésre.

Ahhoz, hogy alkothass, mint már említettem, viszonyítás szükséges. Ha valami

mást, magasabb minőséget szeretnél létrehozni, viszonyíts az előző

alkotásaidhoz. Elengedhetetlen feltennünk magunkban a kérdést: Ki vagyon Én?

Mit akarok elérni? Mit értem el eddig? Ki voltam eddig? Hatásos egy tollat és egy papírt elővenni, és leírni

magunknak a kérdéseket, és megválaszolni őket. Légy tisztába önmagaddal, a

szándékoddal, a vágyaiddal, a gondolataiddal. Ez alap a tudatos teremtéshez. Tudnod

kell, mit hozol létre. Tehát első a szándék. És működik a vágy is. Mi az, amit

szeretnél, és mi az, amit szándékozol? Érdemes a kettőt összehangolni! A szív

és az elme összeegyeztethető. Az erők összegyűjtése egy cél érdekében. Olyan

ez, mint amikor egy virágcsokor készül.  Tudd, milyen célra készül, és milyen hatást

szeretnél kiváltani vele. Ehhez viszonyítva fogod meghatározni a hozzávalókat,

az alapanyagokat, a minőséget egy még nagyobb minőség létrehozásához: egy

teljes csokorhoz, és amit ki fog váltani az a csokor abból, aki kapja, látja.

Kezded érteni? Létrehozni csak úgy tudsz valamit művészien és egyre magasabb

minőségben, ha egy csokorba összeszedet az alkotóelemeket, a szándékot, a

vágyat /az érzelmeket/, a gondolatokat és a cselekedetet. Minél magasabb

minőséget hozol létre, általa az önbizalmad is annál inkább a helyére billen,

és a hited is rendben lesz. A hit és az önbizalom elengedhetetlen az

alkotáshoz. És ha hiszed,ha nem, az önbizalom az akarás függvénye! Képes vagy bármire, csak akarnod kell: az akarat az

önbizalom függvénye. Ha nincs önbizalmad, nem is akarod igazán, csak álomkép

marad, ami marasztal egy hamis világban, ahol nem a saját életedet éled, csupán

egy árnykép vagy. Illúzió. Ha hiszel, önbizalmad is van. Ha van önbizalmad, akarod

is. Az akarat/szándék/ teremtő erejű. De azért, amit saját magadnak teremtesz,

Te vagy a felelős! Te akartad magadnak. Felelősség! Gondold végig, mit

teremtesz a világodban, mert az általad teremtett világ kínálja a

lehetőségeidet! Ismét körbe értünk. Lehetőség=élet. Gondolj vissza, nálad mit

eredményezett a múltban az, ha nagyon vágytál valamire, és szándékodban állt

elérni? Folyton a célra gondoltál. A gondolataid rá fókuszáltak. Mit

eredményezett ez a kis csokor? Lehetőséget a beteljesítésre. Végső fázisban

cselekedetet.                

 1., szándék       2., vágy      

3., gondolat        4., cselekedet       

5., hit

 A teremtés/alkotás művészet.

Varázslat. A varázslatokat Te magad írod. Nincsen megszabva, mit hogyan tegyél.

Persze útmutatások vannak, melyeket érdemes követni a minél nagyobb hatás

eléréséhez. Csupán egy szabály létezik: Tégy amit akarsz,de ne árts! Ha ennek

nem teszel eleget, akkor viseld a következményeit. Hiszen az ok és okozat

működik, mint tudod. És ha nem szívből teszed, bele se fogj! Ha valamelyik

pontnál a létrehozás során hiba lép fel, a végeredmény is fog kívánni valót

hagyni maga után. A Te felelősséged! Csupán emlékeztetlek, mielőtt még a világot

és másokat okolnál a saját oktondiságodért!

-folyamatban-